Parajd népe is remeg a bányakatasztrófa kezdete óta – a helyzet messze van a reménytelitől

„Hiszek benne. Az ember minden szalmaszálba bele­kapaszkodik” – mondja Parajd polgármestere, Nyágrus László arra a kérdésünkre, vajon lesz-e még bányája valaha a híres sóvidéki központnak. 

A május végi esőzések miatt megduzzadó Korond-patak hordaléka feltépte a medret védő fóliát, elsodorta az ideiglenes védműveket, és a víz betört a parajdi sóbányába. A kétségbeesett véde­kezés ellenére fel is töltötte a bányát, másodpercenként ötszáz fürdőkádnyi víz zúdult a tucatnyi 30 méteres belmagasságú szintből álló komplexumba. 

A parajdi sóbánya Erdély egyik legfontosabb turistalátványossága: az ipari termelés mellett látogatóközpont, ajándékbolt, kávézó, moziterem, kápolna, sőt kalandpark is van benne, ez adta a helyiek többségének megélhetését. Lapunknak még múlt szerdán nyilatkozott ez utóbbi létesítmény vezetője, Nagy Levente, aki utolsó civilként hagyta el a bányát, mielőtt több ideiglenes gáttal megpróbálták „el­dugaszolni” a felfelé törekvő vizet. Mindhiába. 

– mesélte lapunknak. A kalandpark nyolc-kilenc embernek adott munkát, az évi félmillió parajdi vendégből húszezer ide járt kikapcsolódni. 

A bányát ellepő víz kioldja a sót a kőzetekből, az ingataggá váló régebbi tárnák pedig beszakadnak, a leszakadó sótömböktől napokig remegett a föld. A felszíni lyukak és víznyelők kitágultak, olyannyira, hogy egy jókora területen felkészültek a beszakadásra. Ez a föld alatt kavargó sós vizet a felszínre lökve elmoshatná a fél falut. 

Nem véletlen, hogy aki élt és mozgott, a hétvégét homokzsáktöltéssel és -rakodással töltötte: tizenkétezer zsákból épült meg az ideiglenes gát. „Ha a Dózsa-bánya beszakad, egyfajta sós szökőár lepi el a falut – mondja lapunknak a polgármester. – A legrosszabb, fekete forgatókönyv szerint jelöltük ki a veszélyzónát és kezdtük meg a kitelepítést, szerencsére vasárnapról hétfőre nem jelentek meg új üregek.” A sebtében felállított Hargita megyei vészhelyzeti bizottság döntött a zóna határairól, a kitelepítettek rokonoknál, barátoknál, önkormányzati ingatlanokban, panziókban húzták meg magukat. Az elkerített ötven házból harmincöt nyaraló. A lakosság vegyes hangulatban fogadta a döntést. Helyszínen tartózkodó ismerőseink arról számoltak be, hogy 

A polgármester a kincstári derűlátásból félretett a későbbiekre is: mint mondja, mindez megelőző intézkedés volt, a munka folyik, kedden pedig elkezdték a Korond-patak ideiglenes elterelését is. Csak remélni tudja, hogy a turizmust nem fogja tönkretenni a bányakatasztrófa. A helyiek háláját tolmácsolja azért, mert sokan jöttek szállóvendégként most Parajdra, életben tartva az ágazatot. 

Még ha sikerül is elkerülni a további katasztrófát – aminek az esélyét szakértők 50 százalékra teszik –, a bánya újranyitása kétséges. Az alant kavargó, több millió köbméternyi sós víz kiszivattyúzása, ami egyébként az egyetlen megoldás, elképesztően költséges lenne, és azt sem tudni, hogy egyáltalán hova lehetne kivezetni az élővilágra veszélyes sós vizet.

Közben a politikum is igyekezett megmozdulni. Az újdonsült román elnök, Nicușor Dan Kelemen Hunorral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével együtt a helyszínre látogatott, közben felállt a vészhelyzeti szakértői csoport, amely feszített menetrend szerint igyekszik elhárítani a katasztrófát, jelenleg a védekezési műveletek mellett például víz alatti drónokkal pásztázza a bánya mélyét. A magyar miniszterelnök telefonon biztosította az RMDSZ- elnököt a mielőbbi segítségnyújtásról, és sok önkéntes érkezett Romániából és Magyarországról is. 

Állítólag már egy 2007-es tanulmány jelezte a folyamatos szivárgásveszélyt a Korond-patak felől, de a kritikusok szerint a román állami bányavállalat csak arra koncentrált, hogy minél több pénzt nyerjen ki a kitermelőhelyből. Mások az azóta a népharagtól megriadva lemondó beruházási igazgató, a létesítményt de facto vezető Sebestyén József felelősségét firtatták. Felkerült a bűnlajstromra az illegális fakitermelés is, az engedély nélkül erdőt irtó emberek a környékbeli hegyek talajának vízmegkötő képességét tették tönkre, lehetővé téve ekkora árvíz kialakulását. 

„Hiába mutogatunk egymásra, nem ennek van most az ideje; biztos, hogy az illetékes hatóságok ezt is vizsgálni fogják” – vélekedik a parajdi polgármester. Hangsúlyozza, hogy össze kell fogni és hinni kell abban, hogy újra lesz bánya: „A parajdi sóbánya nem csak egy bánya. Ez az örökségünk, ez maga Parajd.”

Nyitókép: MTI/Veres Nándor